Kedves Olvasóim,

Ez egy mezei web oldal, amatör munka, nem is arra törekszem, hogy szép legyen, meg pénzt hozzon..., hanem arra, hogy adatokat adjak ezen a vonalom is..hogy ....LEHET VALAMIT TENNI A DOLGOKKAL KAPCSOLATBA!

Bármilyen kicsi, bármilyen kevés...ha a cél felé visz abban a pillanatban a legfontosabb....

A könyvbemutató sikeres volt:-)

A VERSESKÖTETEMMEL TÁMOGATOD A MÁSODIK ESÉLY PROGRAMOT, MONDJ NEMET A BŰNÖZÉSRE! íRJ, ÉS RENDELD MEG, HA TE IS NEMET MONDASZ A BŰNÖZÉSRE! Ára 3000 Ft. A bevétel az alapítványnak megy, amiből finanszirozzák a programot.

Tudtad-e: Egy börtönben lévő ember az adófizetőknek napi 8-10 ezer FT-ba kerül? Magyarországon kb. 15 000 fogvatartott van.  1 nap 15 000 ft X 8000 FT. azaz 12 0000000 FT/ nap. Még az sem éri meg nekünk, ha börtönbe csukják, mert azt is mi fizetjük, annak ellenére, hogy minket károsított meg eleve. Itt hiba van a dologban.

Következtetés: Haladjunk afelé, hogy aki kártékony, az hozza helyre a dolgokat.

Vannak eszközök! Tudjuk hogyan kell csinálni! Lehet valamit tenni ezzel kapcsolatba is!

www.able.hu  (itt több infó, hogyan!)

Tudtad-e: Az ember képes visszanyerni az önbecsülését! És értékessé tud válni mások számára, mindegy milyen mélyre süllyedt! Kérdés, hogy a többiek mennyire segítenek neki jó példát mutatni.

VERSEIMBŐL NÉHÁNY:

az www.amatormuveszek.hu -n többet találsz az írásaimból.

A szerelmesek párbeszéde

Szeretlek,
a léted könnyű pihe
szél felkapja
viszi, kapkodom éltibe, és
ha nem lesz már csak árnyalat,
öreg húsomon az érintés emlékét
felajánlom a végítéleten.

Azt a kis puha, alig hozzám
érő, lágy simítású súlytalan
suhanást, amint alig tömeg
kiterjedésed a pillanatban
hozzám ragasztott.

Mi jót cselekedtél? Kérdezik,
én mondom majd, pihét
kergettem egy életen át,
minden mozdulatban
azt kutattam, hol hagyott nyomot.

Felvettem az árnyékokat,
alánéztem, sötétbe rohantam
fejjel neki a semminek,
hátha kis pihém ott piheg,
mozdítottam az örökkévalót,
rángattam uszályát, és
faggattam a valót…

Úgy szerettelek, hogy rá
nem kényszerítettelek tettre.
Elengedtem csodálatodat,
mint széthulló porszemeket
a nyári nap, csilloghatott
az élet fényébe valód.

Majd azt fogom mondani
a végítéleten, úgy
szálltál, kedvesem, hogy
mögötted rohantam, és
könnyűségedet testemmel kreált
szellőn vittem át az életen.

Bár, nélküled nem rohantam volna…

Szeretlek,
a léted nemes acél,
semmi nem mozdíthatja,
ami él, utánam rohansz
mogorva értelem, habos
uszályomra néha lép
a lábad, lerántja fény ruhámat,
és ott állok meztelen.

Azt a kemény, vasmarokkal
szorító, féltő és törődő
karjaiddal ölelő vágyat,
amit a tömeg kiterjedésed a
pillanatban reám akasztott.

Mi jót cselekedtél? Kérdezik,
én mondom majd, rohantam előre,
hogy a mögöttem hömpölygő
hús és vér a célját végül elérje, és
kiteljesedve eléd léphessen.

Árnyék alá bújtam, kacagtam,
fénybe lépkedtem, mulattam,
táncolt lejtettem a fényben én,
mögötted voltam, az uszályod alatt
átjárhatóvá tettem minden falat.

Úgy szerettelek, hogy hívogattalak,
játékba, csodálatra biztattalak,
erényekre csábítottalak.

Majd azt fogom mondani
a végítéleten, úgy rohantál,
kedvesem, hogy előtted
szálltam, és nehézkes testedet
pilleként vittem át az életen.

Bár, nélküled nem szálltam volna…

MANTRA

Mit játszom?
Az élő halottakkal?
Társosjátékban kinevet a végén.
Árnynak nézek mindenséget
érzek pajkosságot, véget, csillogót és mélyet.
Még mindig nem hagytam abba,
hogy az élő halott hangja fülembe
kúszva lyukat üthessen
zegzugokba...
Mi a fenét játszom?
Egy halott...
Egy mantra...

Főnix

Én freskó leszek egy templom falán...egy műalkotás az élet oldalán, egy kép ami lassan halványodik talán...
én tűz leszek, a villám gyermeke magam fény lesz a fáklya, midőn az utat megtalálja, míg végleg kiég, az újraszületés halála
és még leszek, bármi, a semmiség a lápba, a közöny és a magány, a test és a máglya, hol elég a szív, ahol Főnix lobban lángba, felemelkedve, úszva a vágyba...és megremeg minden halállal... hol saját porából éled újra ugyanolyan szépen, mint halálába zúgva...
és fémdarab. a létbe vágó, melyet magas hőfokon megolvaszt az élet, de csak átalakul, és hidegen éget.
És kőeső. Mely porig zúzza, a követ, magával együtt.
Tehetetlenségében csak zuhan....nem kíméli a fákat, a húsokat,
    míg nagy csattanással a földre ér és felfogja ütését a tér...

Szerelem

Csak porszemek a végtelen nyomán,
a mindent elsöprő, ahogy bárki
néz
ilyenkor minden szív gyorsabban dobog.
A görcs a gyomrában millió éve hagy nyomot.
Rizsporos és képtelen, az elvesztéstől való félelem,
a szépség csapda összecsapva.
A másik szemében fény, a miénkben a
kény-kéj remény, levegő nélküle
már nem vehető.
Tündér-Boszorkány, álnok látnokok,
a játszma elkopott.
Az újdonsággal berobbanó, minket égig
magasztaló zene, képekben csendül a
hamis harmónia.
A hibák erények, magasztalása a létnek,
vergődve, hányva a tegnapokra,
máson áttaposva rohanunk az alkotásunk után.
S, hogy megmaradjon díszdobozban, szempillánk lassan lecsukva,
már Istenhez is imádkozunk.
Csak még egy esélyt!
De tudjuk, ugyanúgy tapossuk mocskos
lábunkkal a szépet újra, sötét félelmeinkbe bújva,
az emberiség eredendő bűne súlyt...
minden mozdulatba hullva.

Oldal: www.amatormuveszek.hu
JOSEPHIN -"Az A MŰVÉSZ VAGYOK, AKI ÉLETBEN AKARJA TARTANI A KULTÚRÁT!" - © 2008 - 2024 - josephin.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat